Ez egy viszonylagosan új fogalom, a mozgástudományban.
Minden egyes lágy szövetünknek (izmok, fasciák, inak, szalagok) van egy alaptónusa, feszültsége (tension). Ezek összességének pedig van egy nagyon kényes integrált (ezért tensigrity) egyensúlya, ami lehetővé teszi a mozgásokat és azok alapját.
Egyre jobban tisztában vagyunk vele és a legtöbb mozgással foglalkozó iskola oktatásában is megmutatkozik (maximum nem alap szinten), hogy már nem csak egyszerűen izmokról, végtagokról, forgatónyomatékokról beszélünk mint mehanikus szervekről (biomehanika), hanem rendszerek kölcsönhatásának és együttműködésének összességéről.
Amennyiben ezen szövetek egyensúlyában bárhol, bármilyen eltolódás jelentkezik – sérülés, ismétlődő mozgás/tartás egyoldalúsággal (szokás), kémiai eltolódás (táplálkozás – nem véletlenül beszélek róla annyit), akkor az mindenhol máshol hatást fejt ki a testen. Mint a pillangó effektus. Az pedig, hogy ez az eltérés mennyire kicsi az teljesen jelentéktelen.
Elég annyi, hogy beütöd a kislábujjadat. Ez a feszültséggel teli háló, azonnal alkalmazkodik és új struktúrát, tónust hoz létre, alkalmazkodva a megváltozott körülményhez, kompenzációkat létrehozva. Ezen kicsi kompenzáció és feszülés megváltoztatja a lábszár hálózatával összekapcsolódva a tíbia és szárkapocs csont helyzetét, ami ugyan észrevehetetlen csak kialakul egy enyhe roszogás a térdnél. Nem fáj, csak roszog egy kicsit. Pár hét múlva az ellentétes oldalon a nyakad feszült. Lehet, hogy elaludtad, de az is lehet, hogy az a kislábujj az oka.
Idővel feltűnik, hogy a jobb oldalon a medence-kereszt csontnál hátul fáj egy picit, a hamstringed pedig kötötteb jobb oldalt. Nyújtogatod, hogy lazuljon, de mivel nem tudhatod, hogy a medencéd előre billenése a jobb oldalon csökkent ezáltal a hamstring nyújtás helyett húzódik. És ezt folytathatnánk a végtelenségig, mert a kör folyamatosan generálja önmagát.
Mindez pedig egy egyszerű kis sérülésnél. Akkor képzeld el mi történik a rossz tartásodnál, sok ülésnél, egyoldalú mozgásoknál. Éveken át.
A testünk csodálatos. Alkalmazkodik a biotensegrity modellen keresztül. De lesznek következményei.
Lehet, hogy nem holnap, nem idén, de előbb utóbb. Amikor pedig a fájdalom megjelenik, gyulladás, komolyabb sérülés, kötöttség, gerincprobléma, szakadás formájában, akkor már késő azon gondolkodni, hogy de jó lett volna, ha az elmúlt években mozogtam volna rendszeresen, változatosan, megfelelően. Ha nem lettem volna lusta és figyeltem volna a tartásomra, étkezésemre.
Akkor már bármit, csak ne fájjon!
Szerencsére még ilyenkor sem késő. De ideje nekiállni, mert nem lesz rövid folyamat. Bizony rá kell szánni hónapokat, éveket. Akár a hátralévő éveidet is.
Mert mozgásra születtünk és megelőzni hidd el sokkal jobb, mint utólag siránkozni.
Fűzy Gábor