A tökéletes gerinc és a tökéletes fájdalom
A gerinc és az ahhoz csatlakozó csontok az emberi test legtökéletesebben „megkomponált” rendszerét alkotják. Egyszerre ad tartást és tesz lehetővé nagy mértékű mozgást. Az emberi gerinc ezáltal egyedülálló. Függőleges állású a gravitációval szemben. Fejével, nyakával és törzsével egy függőlegesen tengelyen áll vagy ül, ugyanakkor bámulatos irányokba történő és mozgásokra képes.
Ahhoz, hogy gerincünknek ezt a csodálatos képességét ki tudjuk használni, meg kell tartanunk, vagy vissza kell szereznünk a strukturális integritását. Meg kell tartanunk, vagy vissza kell szereznünk mozgékonyságát és erejét. A gerincnek egyszerre kell stabilnak és mozgékonynak lennie, azonban ezen minősége szakaszonként eltérő.
A derék:
A derék egy stabil szakasz. Ez azt jelenti, hogy támasztékot kell adjon. Tartása, ereje kell legyen, azonban nem lehet merev, mert, még ha kis mértékű, de mozgékonysága is kell legyen. Aki hallotta már valamelyik előadásomat a strukturális kontiniumról, az most jobban el tudja ezt helyezni. Ezen szakasz adja meg a törzs és test mély és alap stabilizációját, védi a belső szerveket, Mindezt úgy, tudja megvalósítani, ha fenntartja a normális derék ívet – enyhe lordozist – és minimális előre és hátra mozgást tesz lehetővé. (Oldal irányt nem igazán, csak flektált helyzetben.) Ezzel képes a behatások, ütődések tompítására, miközben összeköti a medencét a mellkassal. Ha a derék izmai túl kötöttek, akkor a szegmens rideggé válik, nem tudja fenntartani a normális mozgását. Ha gyengék, akkor a strukturális támasz és a függőleges tartás vesz el. Sokszor azonban a kettő együtt jelenik meg.
A derékfájdalmakat a következőképpen kell értelmezni:
A hát izmai túl gyengék, hogy lehetővé tegyék a támaszt (márpedig ahhoz, hogy támaszt és mozgékonyságot adjon nagy erőre van szükségük), így a test választás előtt áll. Választhat, hogy a mozgékonysághoz vagy a stabilitáshoz nyúljon. Mivel azonban a szegmens elsődleges feladata a stabilitás, így feláldozva a mozgékonyságot, egyszerűen megfeszíti (megköti) a derekat, ezzel kicsikarva belőle „plusz erőt”, hogy lássa el a rendeltetésszerű feladatát, azaz biztosítsa a test tartását.
Ezért a hagyományos derékterápiák mind egyetlen irányvonal mentén dolgoznak. Oldani akarják a derék feszültségét. Ez logikus lépés lenne, ha azt vesszük, hogy az izmok feszültsége stimulálja a mehanoreceptorokat, azaz fájdalom receptorokat és ezáltal fájdalom ingereket juttat az agyba.
Viszont, ha figyelnénk és hallgatnánk erre, akkor tudnánk, hogy ez puszta figyelmeztetés. Ennek a jelentését a következő elképzelt párbeszéd modellezi:
„Figyelj agyuskám. Idelent nagy a gáz. Elfogyott a kraft. Kéne egy kis erősítés.”
Erre a konvencionális válasz:
„Kussoljál odalent! Épp elég bajunk van idefent. Dolgoznom kell! Nincs időm arra, hogy marhaságokkal foglalkozzak, tornázgassak. Küldök neked inkább mindenféle csodagyógyszert, csak hagyd már abba a nyivákolást. Épp elég a hülye főnökömet hallgatni, nem kell még a te nyaggatásod is. Úgyhogy kicsit lazítsál, adok neked egy kis izomlazítót.”
Nos néha ez a hozzáállás rövid távon tud segíteni, azonban soha NEM hoz hosszú távú megoldást.
Sokszor említettem, főleg a BRIS terápián, hogy a fájdalmas terület mindig gyenge! Azaz, mindig erősítésre szorul. Persze kell a feszültségét oldani, de rögtön utána azt baromira erősíteni is kell. Tehát fáj a hátad? Erősítsd! Pihentetheted, mert néha kell, nyújtogathatod, néha jó, azonban leggyakrabban erősítsd!
Fűzy Gábor